Angol műfordító
műhely Imreh Andrással
Helyszín: Café
Zsivágó (Budapest, Paulay Ede utca 55.)
Téma: Seamus
Heaney hamarosan megjelenő, Élőlánc című kötete
Március 2-án 19 órától a Zsivágó kávézóban megrendezzük a hatodik Horizont műfordító
műhelyünket. A korábbi alkalmakat Nádasdy Ádám, Gerevich András, Tótfalusi
Ágnes, Márton László és Imrei Andrea tartották.
Imreh András
költő, műfordító, szerkesztő többek közt Seamus Heaney, Robert Frost és Jorge Luis Borghes
verseinek tolmácsolója. Segítségével bepillantást nyerhetünk az Élőlánc és más
Heaney kötetek fordításának műhelytitkaiba.
Az ír Nobel-díjas
költő, Seamus Heaney utolsó verseskötetét 2006-os szélütése után írta. Az
egészségi állapota ellenére, az öregeségnek és betegségnek semmilyen jelen nem
érződik sem a teremtőerőn, sem a megformálás mívességén. A témákon persze igen:
a korábban is jelen lévő halál személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is:
gyerekkorhoz, szülői házba, a fiatalság színtereire. Ahogy a címe is mutatja,
az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a
generációk szívós stafétájára, az élet túlélésére fókuszál.
A Négyfogásos
menü:
1. Hogyan vasaljuk az angol
"-ing"-eket? Uncoupled
2. Hátsó gondolatok
fordítása. Derry Derry Down
3. Írországi angol :
brit angol = x : magyar. Kísérletek egy egyenlet megoldására. An Old Refrain
4. Amikor a vers
inkább zene, mint tartalom. Eelworks IV.
Seamus Heaney
verseinek fordításához ajánlott olvasgatni ezt a weboldalt:
Az alábbi versek fordításával lehet készülni.
Uncoupled
I
Who is this coming to the ash-pit
Walking tall, as if in a procession,
Bearing in front of her a slender pan
Withdrawn just now from underneath
The firebox, weighty, full to the brim
With whitish dust and flakes still sparking hot
That the wind is blowing into her apron bib,
Into her mouth and eyes while she proceeds
Unwavering, keeping her burden horizontal still,
Hands in a tight, sore grip round the metal
knob,
Proceeds until we have lost sight of her
Where the worn path turns behind the henhouse.
II
Who is this, not much higher than the cattle,
Working his way towards me through the pen,
His ashplant in one hand
Lifted and pointing, a stick of keel
In the other, calling to where I’m perched
On top of a shaky gate,
Waving and calling something I cannot hear
With all the lowing and roaring, lorries revving
At the far end of the yard, the dealers
Shouting among themselves, and now to him
So that his eyes leave mine and I know
The
pain of loss before I know the term.
Derry Derry Down
I
The lush
Sunset blush
On a big ripe
Gooseberry:
I scratched my hand
Reaching in
To gather it
Off the bush,
Unforbidden,
In Annie Devlin’s
Overgrown
Back garden.
II
In the storybook
Back kitchen
Of The Lodge
The full of a white
Enamel bucket
Of little pears:
Still life
On the red tiles
Of that floor.
Sleeping beauty
I came on
By the
scullion’s door.
An Old Refrain
I
Robin-run-the-hedge
We called the vetch –
A fading straggle
Of Lincoln green
English stitchwork
Unravelling
With a hey-nonny-no
Along the Wood Road.
Sticky entangling
Berry and thread
Summering in
On the tousled verge.
II
In seggins
Hear the wind
Among the sedge,
In boortree
The elderberry’s
Dank indulgence,
In benweed
Ragwort’s
Singular
unbending,
In easing
Drips of night rain
From
the eaves.
Eelworks
IV
Sweaty-lustrous too
The butt of the freckled
Elderberry shoot
I made a rod of,
A-fluster when I felt
Not tugging but a trailing
On the line, not the utter
Flip-stream frolic-fish
But a foot-long
Slither of a fellow,
A young eel, greasy grey
And rightly wriggle-spined,
Not yet the blueblack
Slick-backed waterwork
I’d live to reckon with,
My old familiar
Pearl-purl
Selkie-streaker.
